A nettó elszámolási (net metering) szabály a villamos energia piacon egészen egyszerűen annyit jelent, hogy egy rendszerből vételező és helyben áramot is termelő "fogyasztó-termelő" ügyfél csak az időszaki termelése feletti fogyasztása után fizet áramdíjat.
A nettó elszámolási szabály az USA-ban kiemelten a viták kereszttüzébe került, a napelem iparág és a beruházók valamint az energiaszolgáltatók és hálózatüzemeltetők közötti egyébként is meglévő nagyobb érdekellentéten belül. Két államban is tervek szerint lecserélik a szabályt, de az vajon jó lesz-e a jelen és jövő fogyasztó-termelőinek?
A nettó elszámolási szabály az egyik módja a helyben termelt áram miatti kompenzáció érdekében. A szabály igen egyszerű: a hálózatról vételezett energia mennyiségét a termelő által a hálózatra termelt energia mennyiség csökkenti, energiadíjat csak a nettó fogyasztásra kell az ügyfélnek megfizetnie.
A saját termelésű energia értéke tehát a mindenkori energiadíjban kerül meghatározásra, hisz egy volumen egység termelésével egy volumen egység fogyasztás energiadíj költsége takarítható meg. A szabály előnye, hogy megoldása is egyszerű. Egyszerű a számlázását megvalósítani, nincs adóvonzata és nincs szükség további mérőóra szerelésnek. Egyes helyeken a mérőóra egyenesen ellentétes irányban forog hálózatra terheléskor, így csak a nettó árammennyiség kerül mérésre.
A szabály szinte egyetlen nyitott kérdést hagy maga után, így több altípusa képzelhető el annak függvényében, hogy milyen eljárást követ a negatív fogyasztás esetén: (a) negatív számla esetén pénzügyi kifizetés történik a fogyasztó/termelő számára, (b) negatív számla értéke a következő időszaki számlában kerül jóváírásra, pénz kifizetés nincsen, vagy (c) a negatív számla érték egy adott időszakon elveszik a termelő számára. Ezek között nagy százalékban nincs különbség, hisz a probléma csak kevés esetben merül fel.
A gyakorlatban a nettó elszámolási szabály alternatívájának tekintik az átvételi ár (feed-in tariff) módszert, amikor a termelő a hálózatra táplált energia után egy előre meghatározott ár vagy árképlet szerint kompenzációra jogosult, viszont cserébe a teljes fogyasztása után köteles energiadíjat fizetni.
A következőkben a fogyasztó-termelő szemszögéből hasonlítom össze a két kompenzációs módszert, ami alapvetően meghatározza, hogy milyen mértékű beruházási hajlandóság jelentkezik a jövőre nézve, illetve megmutatja, hogy melyik rendszerrel milyen feltételekkel járnak jobban vagy rosszabbul a már beruházó fogyasztó-termelők.
A nettó elszámolás elméletben felfogható volna egy olyan speciális átvételi áras rendszernek, amikor az átvételi ár pontosan megegyezik a mindenkori fogyasztói energiadíjjal. Az USA gyakorlatában azonban az átvételi áras rendszerek után keletkező jövedelem adóköteles, valamint előfordulhat hogy a költségek 30 százalékát beruházási adókedvezménytől (ITC) is elesik a termelő - míg ezek a nettó elszámolási szabály esetén nem jelentkeznek.
Összességében tehát a termelő-fogyasztó még az energiadíjnál magasabb árú átvételi áras rendszerrel is járhat rosszabbul, mint a nettó elszámolási szabállyal. Illusztrációként az alábbi ábra mutatja mindezt. Ha az érvényes energia díjat vesszük 100-nak, akkor az adófizetés és az elmaradt kedvezmény pontos mértékétől függően akár 150 százalékos átvételi árszint is szükséges lehet, hogy a végül a termelőnél maradó kompenzáció egyenértékű legyen a nettó elszámolási szabályban kapottal.
Mivel egy napelem akár 25-30 éven keresztül is termelhet, ezért azonban nem elég az első évi, vagy a még viszonylag jól előre látható árakat figyelembe venni, hanem a teljes élettartamra becsült jövedelmek alapján kell meghatározni, megéri-e a beruházás. A jelenleg működő átvételi áras rendszerek a 25-30 évre fixált tarifákat jelentenek, ami folyamatosan elmaradó jövedelmet jelenthet a várhatóan emelkedő fogyasztói árakhoz képest.
Előfordulhat persze, hogy az átvételi ár követi a majd a fogyasztói ár emelését és tükrözi az adózásban bekövetkező változásokat is, ekkor egy termelő számára semleges lehet, hogy melyik módszerrel kompenzálják.
Valószínűbb azonban az, hogy az átvételi áras rendszer bevezetése esetén az árak kisebb mértékben emelkednek mint a fogyasztói energiadíj, így a fogyasztó-termelők inkább a nettó elszámolási szabállyal járnának jól. Valójában persze ez attól függ, hogy ki határozza meg az átvételi árat, és annak milyen árszint áll az érdekében - hisz a fogyasztói energiadíj elsősorban más megfontolások alapján kerül meghatározásra.
Nehéz előre megmondani, hogy a szabályozó hatóság milyen átvételi árat szeretne meghatározni. Ideális esetben a szabályozó a megújuló energia termelés többlet értéke szintjén határozna meg árakat, amely lehet a nettó elszámolási szabályhoz képest magasabb (jobb) vagy alacsonyabb (rosszabb) is. Az energiaszolgáltatók számára azonban az átvételi ár költség amelyre nem kapnak külön fedezetet, amelyet ilyen feltételekkel minimalizálni fognak, amennyiben erre ráhatásuk is van.
Minnesota állam az USÁ-ban márciusban bevezette, hogy a szolgáltatók dönthetik el, megtartják a nettó elszámolási szabályt, vagy pedig egy előre meghatározott módszertannal számított "elkerült költség" mértékével kompenzálják a termelőt, ami változatlan árszinten 25 évig alkalmazandó. A jelen tervek szerint az első három évben a fogyasztói ár felett kerülne meghatározásra az elkerült költség alapú 25 évre fixált átvételi ár, de ennek a pontos mértéke nem ismert, így az ábrán bemutatott hatások miatt a fogyasztó-termelők még rosszabbul is járhatnak.
A napelem iparág szervezetei azonban még jobban aggódnak attól, hogy a tervek szerint a szolgáltatók számíthatnák ki az elkerült költség értékét, amelyet a bevezetés utáni harmadik évtől akár csökkenthetnének is. Az iparág attól tart, hogy kecskére bízzák a káposztát, ami már előre visszavetheti a beruházási kedvet, vagy nagy meglepetéseket okozhat azoknak, akik mégis beruházás mellett dönthetnek - végső soron csökkentve a megújuló iparág növekedési kilátásait és növelve a bizonytalanságot az iparági szereplők felé.
Kaliforniában is megindult a vita az érintettek bevonásával, ott már 2015-től új rendszer váltja majd a nettó elszámolási szabályt. A szabály körüli további vitákról folyamatosan igyekszem majd beszámolni.
Forrás:
Value of Solar Tariffs (VOSTs) Are Value of Solar Taxes
Distributed Generation: An Overview of Recent Policy and Market Developments
How Much Money Will California Solar Customers Save With Net Metering?
Renewable Customer-Generation Successor Tariff or Contract
Fear and Loathing at the CPUC: California Debates the Future of Solar
California Net Energy Metering (NEM) Ratepayer Impacts Evaluation
The Campaign Against Net Metering: ALEC and Utility Interests' Next Attack on Clean Energy Surfaces in Arizona
Study: Costs of Rooftop Solar Were Not Passed Along to Non-Solar Ratepayers in Nevada
