Újra terítéken a közös EU gázbeszerzés gondolata

2014 novemberétől az Európai Bizottság új tisztségviselőkkel és változott struktúrával kezdi majd meg munkáját. A hétfői meghallgatásán az energiaunióért felelős alelnök pozícióra jelölt Maroš Šefčovič kiállt egy erős Európai Energia Unió létrehozása mellett, ezen belül pedig az egységes európai fellépést javasolt az orosz földgáz beszerzése terén. A jelölt megkapta az Európai Parlament bizottságainak támogatását, szerdán pedig az egész bizottság megerősítést kapott a Parlamenttől.

Az alábbi három kérdésnek néztem kicsit utána, elősegíteni az érdeklődő olvasó számára a saját vélemény megalkotását: Milyen háttere van a jelöltnek, honnan származnak a fenti gondolatai? Van politikai támogatottsága egy ilyen irányú politikának? Mennyire előrehaladott a közös gázbeszerzés koncepciója?

A szlovák jelölt életrajza alapján régi brüsszeli motoros, 2004 és 2009 között Szlovákia nagyköveteként tevékenykedett Brüsszelben, ezt követően átmenetileg európai biztos lett a leköszönő Bizottságban, majd az előző ciklusban elnökhelyettesi pozíciót töltött be, és az EU intézményei közötti kapcsolataiért és adminisztrációjáért volt felelős. Šefčovič az új Juncker Bizottságban eredetileg a közlekedésért felelős tárca élére lett jelölve, csak a szlovén jelölt leszavazását követően kapta meg az energiauniós tárcát.

Az energiaunió gondolatát Juncker második prioritásaként nevezte meg a gazdasági növekedés elősegítése és a munkahelyek védelme után. Az energia unió az értelmezése szerint többek között szorosabb egyűttműködést jelentene a tagállamok között a külső partnerekkel (így például Oroszországgal) való tárgyalásokban.

A néhány napig még hivatalban lévő energetikai biztos, a német Oettinger szintén az energia unió gondolat támogatója, amit például az is jelez, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti egyeztetések során az EU képviselője harmadik félként igyekezett megoldást találni a gázválságra (is). Az Oettinger által vezetett főigazgatóság előző héten publikálta az európai földgáz piacra elvégzett stressz teszt eredményét.

A stressz tesz vizsgálat szerint még egy esetleges hathavi orosz földgázimport megszakítás hatásait is jelentősen tompítani tudná olyan közös európai fellépés, amelyben szolidaritási alapon egyes országok (például Magyarország) nagyobb áldozatot vállalnak a másik ország megsegítése érdekében. A gázhiány összehasonlítását az együttműködő és a nem együttműködő esetek között, hideg hőmérsékleti körülményeket feltételezve, az alábbi ábra mutatja:

A közös földgáz beszerzés gondolata is már felvetésre került korábban: Oettinger májusban vetette fel, hogy az Oroszországból érkező földgáznak egységes európai ára kellene legyen. Az egységes ár akár a mostani átlagosnál alacsonyabb is lehetne, hisz az egységes tárgyalásokkal az EU tagállamok növelni tudnák alkuerejüket.

Az Energia Unió és az egységes gázbeszerzés legnagyobb támogatója egyébként a hamarosan leköszönő lengyel miniszterelnök, Donald Tusk, aki az Európai Tanács elnöki pozícióját tölti majd be, és aki a brit Guardian szerint "Merkel, Hollande, Renzi, Cameron és a többi európai vezető probléma megoldója és mediátora lett". Persze nem véletlen a lengyel álláspont, hisz ez az ország fizeti az egyik legdrágább árat az orosz földgázért a Gazpromnak - jóllehet a földgáz energia mixben betöltött súlya miatt ez a függőség igen korlátozott. Mondjuk az is igaz, hogy a lengyel palagáz gyorsabb kutatása majd kitermelése még nagyobb hatást tudna elérni a közép-európai régió energiabiztonsága szempontjából.

A közös gázbeszerzésnek legtöbbször emlegetett korlátja nemzetközi kereskedelem szabályaival, illetve a liberalizált belső piac elképzelésével való összeegyeztethetősége. A jelenlegi rendszerben a Gazprom bilaterális szerződéseket tárgyal le és köt partnereivel, egyéni árak és feltételek mellett, akár nem földgázpiaci kérdésekhez kötve a szerződéses árat.

A Tusk által javasolt központi beszerző egy európai szervezet volna, amely érdekében meg kellene szakítani az érvényben lévő gázszerződéseket, vagy ennek hiányában csak a földgáz beszerzés egy része volna az intézmény hatáskörébe vonható. Ha például a magyar piacra kötött Gazprom szerződés hamarosan lejár, akkor a magyar piacra már vonatkozhatna központi szabály, például megtiltva EU bevonása nélkül hosszú távú szerződés megkötését.

Szerintem a közös beszerzés egy érdekes és ambiciózus koncepció, amely inkább külpolitikai eszköz lehet, mint földgázpiaci, azonban ettől függetlenül érdemes figyelemmel kísérni. A koncepció megvalósíthatóságával kapcsolatban ugyanis számos kétely merülhet fel, de Tusk és Šefčovič pozícióba kerülésével már egy politikai támogatással bíró koncepcióról beszélhetünk.

Források:
EC: Hearing - opening remarks by Maroš Šefčovič,Commissioner-designate for Energy Union
Juncker: My priorities
EC DG Energy: Energy Security Stress Tests
EurActiv: EU wants same price for Russian gas for all its members: Oettinger
Guardian: Donald Tusk's rise to European council president is a big moment for Poland
Economist: Donald Tusk's energy union Paying the price
EnergyPost: Mr Tusk, on what planet do you live (and in which century)?

Litván stratégia: LNG terminál beruházással elérni az energia függőség és a födgáz import költség csökkenését

Az European Energy Review blog alapján: Litvánia kapta Európában a legdrágábban a gázt az orosz Gazpromtól, de az országnak idén sikerült kedvező irányban módosítást elérni a szerződéses feltételeken. Mi lehetett a siker hátterében?

Litvánia az európai átlagnál 30 százalékkal drágábban kapta a földgázt a Gazpromtól, részben a teljes orosz gázra utaltsága miatt. A legnagyobb balti ország nem rendelkezik saját termeléssel és más szintén orosz gázra utalt országokkal határos, így amíg nincs észak-dél energia folyosó, addig az orosz irányon kívül nem nagyon számíthat harmadik feles import forrásokra. Az orosz Gazprom még a litván földgáz szállító társaság menedzsmentjében is benne volt, amely az EU harmadik energia csomagjának függetlenségi előírásainak is ellent mond.

Hosszú távon az ország számára változást hozhat az akár 100 milliárd köbméter földgáz mennyiséget is meghaladó nem-hagyományos földgáz készlet, amely technikai kitermelését becsli a Nemzetközi Energia Ügynökség. Ha ezt a mennyiséget megérné kitermelni, akkor az országos fogyasztást akár 35 évig fedezni tudná. Litvánia mégsem a készleteinek köszönheti az elért gázár csökkentést.

Az ország jogi lépéseket is tett az erőviszonyok megváltoztatása érdekében. Litvánia kérésére az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatósága 2012-ben eljárást indított annak megállapítására, hogy a Gazprom megszegte-e az érvényes európai versenyszabályokat a litván gázellátás kapcsán. Másrészt a litván fél a Stockholmi nemzetközi bíróságon is perli szerződéses partnerét, és megközelítőleg 2 milliárd dollárt követel vissza a magas gázárak miatt. 

Egyelőre sem egyik, sem másik ügyben nem hirdettek eredményt, de csupán jogi úton nem is volna elérhető tényleges függetlenedés. Tényleges lépés az energia függetlenség és ellátásbiztonság irányába az ország cseppfolyós földgáz terminálja, amely az év végére működésbe kezdhet, és a kezdeti mérsékelt szintű szállítást követően - további beruházásokat követően - akár egy egész évre elegendő földgáz importját is bonyolíthatná.

A litván gáz nagykereskedő 9 nemzetközi vállalat közül tenderezve végül a norvég Statoil-lal kötött meg 2015 elején induló közép-távú LNG import szerződést, amely 0.5 milliárd köbméter/év szállítását irányozza elő az első időszakra, árazása pedig már az angol gáztőzsde (NBP) mindenkori értékeihez viszonyítva került rögzítésre.

A fenti lépések valamilyen módon megtették hatásukat: májusban az orosz Gazprom állítólag 20 százalékos tartós árcsökkentést ajánlott a balti ország számára - a megállapodás kapcsolódó részletei nem ismertek. A meglévő szerződés azonban 2015 végével kifut, így a meccs maga még nem ért véget.

A balti országokkal együtt erősítik Lengyelországgal való gázösszeköttetéseiket, a megközelítőleg 170 milliárd forintból megépülő GIPL gázvezeték 2018-tól állhat üzembe, kapacitása éves szinten akár 2 milliárd köbméter földgáz is lehet, de 4 milliárdos éves forgalom felé is méretezhető volna kis többlet beruházással. A csővezetékkel a litván gázkereskedők Lengyelországon keresztül Németország felől importálhatnának földgázt, vagy a tervezett lengyel LNG terminál forrásaihoz juthatnak majd hozzá.

Litvánia még ha meg is oldotta rövid távú problémáját, 2015-öt követően továbbra is jelentős stratégiai lépéseket kell megtegyen, hogy az erőviszonyok lehetővé tegyék egy számára (is) kedvező földgáz kereskedelmi megállapodás megkötését, vonatkozzon az hosszú távú orosz gáz vásárlására vagy egyéb forrásokra.

Források:

Little Lithuania Between Scylla and Charybdis

Country gas profiles - Lithuania

LITGAS contract with Statoil will help to ensure operations of the LNG terminal and to develop new activitiesGazprom, Lithuania Strike Deal on 20% Gas Price Cut