Újra terítéken a közös EU gázbeszerzés gondolata

2014 novemberétől az Európai Bizottság új tisztségviselőkkel és változott struktúrával kezdi majd meg munkáját. A hétfői meghallgatásán az energiaunióért felelős alelnök pozícióra jelölt Maroš Šefčovič kiállt egy erős Európai Energia Unió létrehozása mellett, ezen belül pedig az egységes európai fellépést javasolt az orosz földgáz beszerzése terén. A jelölt megkapta az Európai Parlament bizottságainak támogatását, szerdán pedig az egész bizottság megerősítést kapott a Parlamenttől.

Az alábbi három kérdésnek néztem kicsit utána, elősegíteni az érdeklődő olvasó számára a saját vélemény megalkotását: Milyen háttere van a jelöltnek, honnan származnak a fenti gondolatai? Van politikai támogatottsága egy ilyen irányú politikának? Mennyire előrehaladott a közös gázbeszerzés koncepciója?

A szlovák jelölt életrajza alapján régi brüsszeli motoros, 2004 és 2009 között Szlovákia nagyköveteként tevékenykedett Brüsszelben, ezt követően átmenetileg európai biztos lett a leköszönő Bizottságban, majd az előző ciklusban elnökhelyettesi pozíciót töltött be, és az EU intézményei közötti kapcsolataiért és adminisztrációjáért volt felelős. Šefčovič az új Juncker Bizottságban eredetileg a közlekedésért felelős tárca élére lett jelölve, csak a szlovén jelölt leszavazását követően kapta meg az energiauniós tárcát.

Az energiaunió gondolatát Juncker második prioritásaként nevezte meg a gazdasági növekedés elősegítése és a munkahelyek védelme után. Az energia unió az értelmezése szerint többek között szorosabb egyűttműködést jelentene a tagállamok között a külső partnerekkel (így például Oroszországgal) való tárgyalásokban.

A néhány napig még hivatalban lévő energetikai biztos, a német Oettinger szintén az energia unió gondolat támogatója, amit például az is jelez, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti egyeztetések során az EU képviselője harmadik félként igyekezett megoldást találni a gázválságra (is). Az Oettinger által vezetett főigazgatóság előző héten publikálta az európai földgáz piacra elvégzett stressz teszt eredményét.

A stressz tesz vizsgálat szerint még egy esetleges hathavi orosz földgázimport megszakítás hatásait is jelentősen tompítani tudná olyan közös európai fellépés, amelyben szolidaritási alapon egyes országok (például Magyarország) nagyobb áldozatot vállalnak a másik ország megsegítése érdekében. A gázhiány összehasonlítását az együttműködő és a nem együttműködő esetek között, hideg hőmérsékleti körülményeket feltételezve, az alábbi ábra mutatja:

A közös földgáz beszerzés gondolata is már felvetésre került korábban: Oettinger májusban vetette fel, hogy az Oroszországból érkező földgáznak egységes európai ára kellene legyen. Az egységes ár akár a mostani átlagosnál alacsonyabb is lehetne, hisz az egységes tárgyalásokkal az EU tagállamok növelni tudnák alkuerejüket.

Az Energia Unió és az egységes gázbeszerzés legnagyobb támogatója egyébként a hamarosan leköszönő lengyel miniszterelnök, Donald Tusk, aki az Európai Tanács elnöki pozícióját tölti majd be, és aki a brit Guardian szerint "Merkel, Hollande, Renzi, Cameron és a többi európai vezető probléma megoldója és mediátora lett". Persze nem véletlen a lengyel álláspont, hisz ez az ország fizeti az egyik legdrágább árat az orosz földgázért a Gazpromnak - jóllehet a földgáz energia mixben betöltött súlya miatt ez a függőség igen korlátozott. Mondjuk az is igaz, hogy a lengyel palagáz gyorsabb kutatása majd kitermelése még nagyobb hatást tudna elérni a közép-európai régió energiabiztonsága szempontjából.

A közös gázbeszerzésnek legtöbbször emlegetett korlátja nemzetközi kereskedelem szabályaival, illetve a liberalizált belső piac elképzelésével való összeegyeztethetősége. A jelenlegi rendszerben a Gazprom bilaterális szerződéseket tárgyal le és köt partnereivel, egyéni árak és feltételek mellett, akár nem földgázpiaci kérdésekhez kötve a szerződéses árat.

A Tusk által javasolt központi beszerző egy európai szervezet volna, amely érdekében meg kellene szakítani az érvényben lévő gázszerződéseket, vagy ennek hiányában csak a földgáz beszerzés egy része volna az intézmény hatáskörébe vonható. Ha például a magyar piacra kötött Gazprom szerződés hamarosan lejár, akkor a magyar piacra már vonatkozhatna központi szabály, például megtiltva EU bevonása nélkül hosszú távú szerződés megkötését.

Szerintem a közös beszerzés egy érdekes és ambiciózus koncepció, amely inkább külpolitikai eszköz lehet, mint földgázpiaci, azonban ettől függetlenül érdemes figyelemmel kísérni. A koncepció megvalósíthatóságával kapcsolatban ugyanis számos kétely merülhet fel, de Tusk és Šefčovič pozícióba kerülésével már egy politikai támogatással bíró koncepcióról beszélhetünk.

Források:
EC: Hearing - opening remarks by Maroš Šefčovič,Commissioner-designate for Energy Union
Juncker: My priorities
EC DG Energy: Energy Security Stress Tests
EurActiv: EU wants same price for Russian gas for all its members: Oettinger
Guardian: Donald Tusk's rise to European council president is a big moment for Poland
Economist: Donald Tusk's energy union Paying the price
EnergyPost: Mr Tusk, on what planet do you live (and in which century)?

Az USA PV napelem iparágának jövőjében rejlő kockázatok

A REnewEconomy és az Financial Times cikkei alapján: pozitív és negatív fejlemények várhatók a napenergia hasznosítás kapcsán, vajon mi az erők eredője?

Az FT cikke az IEA elemzésére hívja fel a figyelmet: emelkedik a politikai és piaci kockázat a nap és szélenergia iparágak számára a fejlődő országokban, így az Egyesült Államokban is. Egyre több fejlődő országban jogszabály írja elő megújuló energia hasznosítást. Az USA 29 államában van kisebb vagy nagyobb megújuló előírás. 

A megújuló technológiába beruházók az USÁ-ban állami támogatásban részesülnek adókedvezmény formájában, akár a beruházási költségek 30 százalékáig is. Végül pedig, részben a kínai gyártók beruházásai következtében a napelem árak drasztikusan csökkenni tudtak, így versenyképességük hagyományos technológiákkal egyre erősebb.

A jövőben mindez azonban változhat: a beruházási támogatás 2016 végére 10 százalékra eshet vissza, az USA-ba érkező napelemekre import vám került kivetésre, valamint a napelem modulok árcsökkenése is megállhat, akár kis mértékben megfordulhat.

A költségek emelkedése kisebb mértékben érinti az elosztott termelésben történő beruházást, mivel itt a hálózati költséget is tartalmazó fogyasztói végárral versenyez a napelem termelési költsége. A szolgáltatók által központilag elhelyezett napelemei azonban szorosabb versenyben állnak a többi energia termelési módozattal, így az ilyen beruházásokat jobban visszaveti a költség emelkedés.

A REnewEconomy cikke ellenben az Austin (Texas, USA) városbeli pozitív tapasztalatokról számol be. A város más energiatermelési módnál alacsonyabb áron tud napenergiából termelt áramot biztosítani fogyasztói számára, ezért a városi tanács a napelem helyét mint elsődleges technológia szeretné meghatározni, szemben például a földgáz tüzelésű termeléssel.

A cikk a napelemek sikerét három tényezőnek tulajdonítja: a földgáz alapú termelés költségével való versenyképesség, az öregedő villamosenergia-termelő egységek pótlásának szükséglete, valamint a földgáz ár változékonyságából fakadó kockázatok csökkentésére való törekvés.

A két cikk tehát felsorolja az USA napelem boom-ja mögötti tényezőket, az idő pedig majd eldönti, hogy ezek a tartó pillérek meddig tartanak ki - vagy pedig a piaci korrekció jön majd (lásd az ábrát).

Forrás:

Investors still wary of getting burnt by solar

US city passes law making solar ‘default’ generation resource

Földgáz kompresszor állomás a norvég-tenger alatt

A Statoil és az Aker Solutions egyedülálló megoldással támogatja az Asgard norvég-tengeri kőolaj és földgáz mező kitermelését. Egy példa a hagyományos energiapiacon előforduló úttörő megoldásra, innovációra.

A földgáz készletek kitermelésekor a föld alatt ragadt földgáz mezőből a nyomáskülönbség hatására áramlik ki a fúrással létrehozott kutakon keresztül, a nyomáskülönbség fenntartása hiányában a nyomás kiegyenlítődik, lassul majd megáll a kitermelés. A földgáz továbbszállítása ugyanilyen nyomáskülönbségen alapul a földgázvezeték irányába, ahonnan a szárazföldi hálózat irányába kerül továbbításra a földgáz.

A tengerfenéken elhelyezett földgáz kompresszor állomások nagyobb hatékonyságú alternatívát nyújtanak a korábbi megoldással, a tengeri fúrótornyokra helyezett kompresszorokkal szemben. Ahogy a bemutatott norvég esetben is előfordul, az egymástól távol elhelyezkedő mezők nagyban csökkentik a távol (40 km távolságban) elhelyezett kompresszorok hatékonyságát.

A termelés helyénél, akár 250-300 méter vízmélységben elhelyezett kompresszor csökkenteni tudja a nyomást a mező felőli oldalon, és növelni a nyomást a platform felé. Előbbi a nagyobb ütemű és hatékonyságú termeléshez szükséges nyomáskülönbséget, utóbbi pedig a szállításhoz szükséges differenciát teszi lehetővé.

A Statoil által működtetett gázmező a technológiának köszönhetően nagyjából Magyarország három évi gázfogyasztásának mértékét, 29 milliárd köbmétert tehet ki a többlet földgáz kitermelés. A teljes beruházási költséget 2011-ben megközelítőleg 2-3 milliárd dollárra becsülték.

A tenger alatti kompresszor állomás tervezését az Aker Solutions cég végezte, érdemes a két lenti linken található oldalukon megnézni a koncepciót ismertető tenger alatti animációt, valamint a méretek érdekében a termék szállítását bemutató videót is.

Forrás:
Statoil Putting on the pressure under water

Aker Solutions Åsgard subsea gas compression

Aker Solutions delivers Åsgard template to Statoil

Elosztott termelés: fenyegetés és lehetőség a villamos energia szolgáltatók számára

Az Energy Collective blog idézi a Black & Veatch által készített kutatás egyik konklúzióját: Az elosztott termelés (distributed generation) ügyét jelenleg a fogyasztók, nem pedig a villamos energia szolgáltatók viszik előre. A szolgáltatók sokkal aktívabb szerepet is magukra vállalhatnának, de a jelenlegi helyzetben kevés ilyen példát lehet megfigyelni.

Elsőként tisztáznám az általam "elosztott termelés"-ként használt distributed generation gyűjtő fogalom jelentését. Ide tartozik mindenféle megújuló vagy nem megújuló energiatermelés, amely a fogyasztási helyhez közel történik. Tehát nem csupán a háztetőre szerelt PV (napelem), hanem a lakótelephez telepített gázmotor is ilyen termelőnek minősül. Mindezek mellett dominánsan súlya miatt a napelemes PV termelésre érdemes a fogalom hallatán gondolni. Ugyanakkor természetesen lehet olyan megújuló vagy földgáz alapú energia termelő is, ami nem minősül elosztott generációnak.

Az energiaszolgáltatók passzivitása az USA-ban jól illusztrálható a szélturbina beruházások példáján: a szolgáltatók csak a szélerőművi kapacitások 70 százaléka által termelt villamos energia folyik át rajtuk, a megmaradó 30 százalék elkerüli őket és akár közvetlenül fogyasztóikhoz, vagy kereskedő versenytársaikhoz kerül. Ráadásul a 70 százalék által termelt energia nagy része nem saját beruházásukban valósul meg, hanem csak hosszú távú áramvársárlási szerződéseken keresztül.

Az elosztott termelés számos előnnyel jár a fogyasztók és az energiaszolgáltatók számára, bár kérdéses hogy jelenleg melyik mennyire részesedik ezekből. Egyrészt hálózatfejlesztési költségek (új vagy meglévő) spórolhatók meg a helyben termelés következtében, valamint a csúcsidőre eső napenergia termelés csökkenteni tudja a rendszer többi része által ellátandó csúcsigény mértékét is, és a rendszerek ellenálló képessége is növekedhet.

Az USA villamos energia szektorára elvégzett kutatás azonban megállapítja, hogy a szolgáltatók legalábbis fontolgatják az elosztott termelést földgáz vagy megújuló alapon pótolni a megszűnő szén és atomenergia alapú termelési kapacitásaikat. Viszont erre inkább a kisebb kapacitás hiánnyal szembe nézők hajlamosak, a nagyobb (20 százalék feletti) termelési kapacitás hiány esetén a földgáz alapú termelő eszközök beépítése nagyobb arányban kerül megfontolásra. 

Tehát - hasonlóan a megújuló energiatermeléshez és az energiahatékonyság növeléshez - az elosztott termelést a megkérdezett energiaszolgáltató menedzserek csak kisebb méretű problémák megoldására alkalmas opciónak tartják. Mindazonáltal a szolgáltatók aktívabb szerepet vállalhatnának, mint ahogy például az APS energiaszolgáltató teszi. De vajon ez érdekükben áll?

Az elosztott termelésből fakadó fenyegetés a szolgáltatókra nézve több irányból is jelentkezhet. A fogyasztók hálózati vételezésének drasztikus csökkentése miatt a fix jellegű költségek fajlagosan megemelkedhetnek, így a még megmaradó fogyasztók számára még tovább nő az önellátás és szolgáltatót kikerülő megoldások vonzereje. A végeredmény tehát egy önmagát erősítő leválási spirál is lehetne.

Emellett az elosztott termelés egyes formái többlet költségeket okoznak a szolgáltatók számára - amelyeket nem térítenek meg azok, akik okozzák. A napelemes PV termelő például nem feltétlenül téríti meg azt a költséget, amelyet az ellátóinak okoz a hálózat stabilitásának egyre nehezebb fenntartása vagy a napenergia kiesés esetére fenntartott termelőeszközök révén.

Az ellentétes érdekek következtében a szolgáltatók számos ponton támadják a jelenleg is érvényes szabályokat, például a nettó energia elszámolást (net metering). A konfliktust, amely a net metering körül alakult ki, külön írásban ismertetem majd.

Elképzelhető ugyanakkor, hogy kialakítható olyan szabályrendszer, amely lehetővé teszi az elosztott termelés potenciáljának kiaknázását és egyszerre a fenntartható és megfizethető energiaszolgáltatást is. Legfeljebb az érvényes szabályok valamint a szolgáltatók üzleti modelljének módosítására lesz majd szükség.

Forrás:

Survey: Utilities See Threat, Opportunity in Distributed Generation
Distributed Generation: An Overview of Recent Policy and Market Developments
2013 Wind Technologies Market Report

Litván stratégia: LNG terminál beruházással elérni az energia függőség és a födgáz import költség csökkenését

Az European Energy Review blog alapján: Litvánia kapta Európában a legdrágábban a gázt az orosz Gazpromtól, de az országnak idén sikerült kedvező irányban módosítást elérni a szerződéses feltételeken. Mi lehetett a siker hátterében?

Litvánia az európai átlagnál 30 százalékkal drágábban kapta a földgázt a Gazpromtól, részben a teljes orosz gázra utaltsága miatt. A legnagyobb balti ország nem rendelkezik saját termeléssel és más szintén orosz gázra utalt országokkal határos, így amíg nincs észak-dél energia folyosó, addig az orosz irányon kívül nem nagyon számíthat harmadik feles import forrásokra. Az orosz Gazprom még a litván földgáz szállító társaság menedzsmentjében is benne volt, amely az EU harmadik energia csomagjának függetlenségi előírásainak is ellent mond.

Hosszú távon az ország számára változást hozhat az akár 100 milliárd köbméter földgáz mennyiséget is meghaladó nem-hagyományos földgáz készlet, amely technikai kitermelését becsli a Nemzetközi Energia Ügynökség. Ha ezt a mennyiséget megérné kitermelni, akkor az országos fogyasztást akár 35 évig fedezni tudná. Litvánia mégsem a készleteinek köszönheti az elért gázár csökkentést.

Az ország jogi lépéseket is tett az erőviszonyok megváltoztatása érdekében. Litvánia kérésére az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatósága 2012-ben eljárást indított annak megállapítására, hogy a Gazprom megszegte-e az érvényes európai versenyszabályokat a litván gázellátás kapcsán. Másrészt a litván fél a Stockholmi nemzetközi bíróságon is perli szerződéses partnerét, és megközelítőleg 2 milliárd dollárt követel vissza a magas gázárak miatt. 

Egyelőre sem egyik, sem másik ügyben nem hirdettek eredményt, de csupán jogi úton nem is volna elérhető tényleges függetlenedés. Tényleges lépés az energia függetlenség és ellátásbiztonság irányába az ország cseppfolyós földgáz terminálja, amely az év végére működésbe kezdhet, és a kezdeti mérsékelt szintű szállítást követően - további beruházásokat követően - akár egy egész évre elegendő földgáz importját is bonyolíthatná.

A litván gáz nagykereskedő 9 nemzetközi vállalat közül tenderezve végül a norvég Statoil-lal kötött meg 2015 elején induló közép-távú LNG import szerződést, amely 0.5 milliárd köbméter/év szállítását irányozza elő az első időszakra, árazása pedig már az angol gáztőzsde (NBP) mindenkori értékeihez viszonyítva került rögzítésre.

A fenti lépések valamilyen módon megtették hatásukat: májusban az orosz Gazprom állítólag 20 százalékos tartós árcsökkentést ajánlott a balti ország számára - a megállapodás kapcsolódó részletei nem ismertek. A meglévő szerződés azonban 2015 végével kifut, így a meccs maga még nem ért véget.

A balti országokkal együtt erősítik Lengyelországgal való gázösszeköttetéseiket, a megközelítőleg 170 milliárd forintból megépülő GIPL gázvezeték 2018-tól állhat üzembe, kapacitása éves szinten akár 2 milliárd köbméter földgáz is lehet, de 4 milliárdos éves forgalom felé is méretezhető volna kis többlet beruházással. A csővezetékkel a litván gázkereskedők Lengyelországon keresztül Németország felől importálhatnának földgázt, vagy a tervezett lengyel LNG terminál forrásaihoz juthatnak majd hozzá.

Litvánia még ha meg is oldotta rövid távú problémáját, 2015-öt követően továbbra is jelentős stratégiai lépéseket kell megtegyen, hogy az erőviszonyok lehetővé tegyék egy számára (is) kedvező földgáz kereskedelmi megállapodás megkötését, vonatkozzon az hosszú távú orosz gáz vásárlására vagy egyéb forrásokra.

Források:

Little Lithuania Between Scylla and Charybdis

Country gas profiles - Lithuania

LITGAS contract with Statoil will help to ensure operations of the LNG terminal and to develop new activitiesGazprom, Lithuania Strike Deal on 20% Gas Price Cut

Vajon támaszra talál-e Ukrajna a szlovák irányú földgáz exportban?

A Natural Gas Europe hírlevele számol be: az Eustram szlovák földgázszállító vállalat megkezdte az Ukrajnába történő fizikai gázszállítás lehetőségének tesztüzemét, szeptembertől megindulhat a kereskedelmi üzem is a szállítást igénybe venni szándékozók számára.

Ukrajnának azért van szüksége földgázra, mert az orosz Gazprom csak drágán és szigorú garancia feltételekkel szállít számára földgázt, valamint az orosz földgáztól való függetlenedés előfeltétele az orosz politikától való függetlenedési kísérletnek.

Az elveken túl ott a közeledő tél is: az ukrán gázcég becslései szerint a meglévő 6 milliárdos földgázkészlete várhatóan decemberre (vagy már korábban is) el fog fogyni, máris megkezdték a földgázzal való takarékoskodást, és bejelentették a lehetőségét, hogy szükség esetén saját célra fogja felhasználni az orosz Gazprom által az Ukrajnán keresztül Nyugat-Európába küldött földgáz mennyiségek kisebb-nagyobb részét.

2009 januárjában ezek a lépések vezettek a Magyarországnak szánt orosz földgázszállítás felfüggesztéséhez, amelyet a régió többi országa hazánknál még jobban megsínylett. Nem csoda, hogy a földgáz ára emelkedni kezdett a kockázatok emelkedésének hírére. De vissza az ukrán importhoz.

Ukrajna három szomszédján (Szlovákia, Lengyelország, Magyarország) keresztül tud földgázt importálni nyugati kereskedőcégekkel kötött megállapodások alapján. Az elmúlt július-június időszakban lengyel és magyar irányból összesen 2 milliárd köbméter földgáz érkezhetett Ukrajnába, amely azonban eltörpül az ország éves 25 milliárd köbméter földgázt meghaladó import igényéhez viszonyítva. 

A cikkben bejelentett esemény jelentősége, hogy ezáltal lehetővé válhat, hogy Szlovákián keresztül is jelentős volumenben, akár import igényének 40 százalékáig földgázt importáljon Ukrajna. Jobban mondva: ez eddig is lehetőség volt, de most már a szlovák földgázszállító talán meg is meri valósítani. Hogy miért is bonyolítom a lehet és szabad közötti különbséget, a következő miatt van:

Egy országhatárt átszelő vezetéken keresztül mindig csak egy irányba mozog fizikailag a földgáz, ugyanakkor kereskedelmileg (virtuálisan)  lehetőség lehet a fizikai szállítással ellentétes irányban is kereskedni - ezt hívják backhaul szállításnak.

Tegyük fel, hogy egy X nevű kereskedő földgázt szeretne átszállítani az ukrán rendszerből a szlovák rendszerbe, napi 10 egységet. Mivel a földgázmolekula nyomon követése nem olyan egyszerű, ezért az U ukrán és SZ szlovák földgázszállítók csak azt tudják vállalni, hogy 10 egység gázt átvesznek ukrán oldalon, és 10 egység gázt átadnak a szlovák oldalon. A kereskedő igénye teljesült, most már a szlovák rendszerben rendelkezhet 10 egység gázzal. Ez egy standard import szállítási megoldás.

Ha egy másik, Y nevű kereskedő ugyanakkor 3 egység földgát szeretne szállítani szlovák rendszerből az ukrán rendszerbe, akkor erre több lehetősége is lehet. Egyrészt megegyezhet X partnerrel, hogy az csak 7 egységet hozzon át a határon, és elcserélik a 3 egység gázt az ukrán és szlovák oldalon: az ukrán oldalon 3 egység X-től Y-hoz kerül, ugyanennyi gáz rendelkezési joga pedig szlovák oldalon Y-tól X-re száll. A szállítók már csak 7 egység szállítására kapnak megbízást.

Ha Y nem tud megegyezni X-szel, akkor még a szállítók is segíthetnek rajta, a backhaul szállítással - kikerülve az X szereplőt. A fentiekhez képest kis mértékben bonyolódik a megoldás:

1. X 10 egység gázt ad át U ukrán szállító számára, majd 10 egység gázt kap meg SZ szlovák szállítótól - igénye teljesül.
2. Y 3 egység gázt ad SZ szlovák szállítónak és 3 egység gázt kap U szállítótól - ez tartalmilag ukrán irányú exportnak felel meg, bár a fizikai forgalommal ellentétes irányú.
3. U ukrán szállító csak 7 egység gázt ad át SZ szlovák szállítónak, fenntartva az ukrán->szlovák gázáramlás irányát.

Ezt a backhaul lehetőséget a szállítók tipikusan fenntartják maguknak lehetőségként: így fizikai teendő nélkül lehet pénzt keresni X-től és Y-tól is. (Persze csak akkor, ha X és Y nem hagyja ki őket eleve az üzletből.) Az ukrán-szlovák példa azért működőképes, mert az Ukrajnán keresztül Nyugat-Európába érkező orosz földgáz lehetővé tenné jelentős mennyiségek visszafordítását az Ukránok számára.

Csakhogy - állítólag - az ukrán-szlovák esetben az orosz szállíttató (X) kikötötte jó előre, hogy hozzájárulása nélkül ilyen gáz visszafordítás nem történhet meg. Márpedig a jelen esetben nem volt valószínű az oroszok hozzájárulása az ellenük irányuló megoldáshoz.

Ezért a virtuális megoldás helyett fizikailag is át kell szállítani a földgázt Ukrajnába, ami mindenképp drágább folyamat. Még szerencse, hogy a szlovák földgázszállító talált a földben egy régi csövet, amelynek egyik végébe Szlovákiában lehet földgázt tölteni, de a másik végéből már Ukrajnába folyik a földgáz -akár 10 milliárd köbméter évente. Ezt a régi, elfelejtett csövet veszi újra használatba a szlovák Eustream. (Hasonló meglepetésszerű csővezeték felfedezés Magyarországon is történt, egy 800 mm átmérőjű csőröl derült ki, hogy az ukránok szempontjából szerencsés irányba vezet.)

Most már csak két kérdés marad. Egyrészt, sikeres lesz-e a szállítási tesztüzem, és milyen mértékű földgázszállításra tud Ukrajna számítani a szlovák csövön keresztül. Másrészt, beváltja-e a Gazprom korábbi fenyegetését, és megbünteti-e az Ukrajna ellátásában és a reverse flow szállításban résztvevő energiacégeket.

Forrás:

Ukraine and Slovakia plan to start reverse flow gas in September

Ukraine starts test imports on gas link from Slovakia

Announcement of a start of testing period for the Vojany–Uzhorod pipeline

European Commission says Gazprom’s threats against reverse supplies of gas to Ukraine are unacceptable