Az Energy Collective blog idézi a Black & Veatch által készített kutatás egyik konklúzióját: Az elosztott termelés (distributed generation) ügyét jelenleg a fogyasztók, nem pedig a villamos energia szolgáltatók viszik előre. A szolgáltatók sokkal aktívabb szerepet is magukra vállalhatnának, de a jelenlegi helyzetben kevés ilyen példát lehet megfigyelni.
Elsőként tisztáznám az általam "elosztott termelés"-ként használt distributed generation gyűjtő fogalom jelentését. Ide tartozik mindenféle megújuló vagy nem megújuló energiatermelés, amely a fogyasztási helyhez közel történik. Tehát nem csupán a háztetőre szerelt PV (napelem), hanem a lakótelephez telepített gázmotor is ilyen termelőnek minősül. Mindezek mellett dominánsan súlya miatt a napelemes PV termelésre érdemes a fogalom hallatán gondolni. Ugyanakkor természetesen lehet olyan megújuló vagy földgáz alapú energia termelő is, ami nem minősül elosztott generációnak.
Az energiaszolgáltatók passzivitása az USA-ban jól illusztrálható a szélturbina beruházások példáján: a szolgáltatók csak a szélerőművi kapacitások 70 százaléka által termelt villamos energia folyik át rajtuk, a megmaradó 30 százalék elkerüli őket és akár közvetlenül fogyasztóikhoz, vagy kereskedő versenytársaikhoz kerül. Ráadásul a 70 százalék által termelt energia nagy része nem saját beruházásukban valósul meg, hanem csak hosszú távú áramvársárlási szerződéseken keresztül.
Az elosztott termelés számos előnnyel jár a fogyasztók és az energiaszolgáltatók számára, bár kérdéses hogy jelenleg melyik mennyire részesedik ezekből. Egyrészt hálózatfejlesztési költségek (új vagy meglévő) spórolhatók meg a helyben termelés következtében, valamint a csúcsidőre eső napenergia termelés csökkenteni tudja a rendszer többi része által ellátandó csúcsigény mértékét is, és a rendszerek ellenálló képessége is növekedhet.
Az elosztott termelés számos előnnyel jár a fogyasztók és az energiaszolgáltatók számára, bár kérdéses hogy jelenleg melyik mennyire részesedik ezekből. Egyrészt hálózatfejlesztési költségek (új vagy meglévő) spórolhatók meg a helyben termelés következtében, valamint a csúcsidőre eső napenergia termelés csökkenteni tudja a rendszer többi része által ellátandó csúcsigény mértékét is, és a rendszerek ellenálló képessége is növekedhet.
Az USA villamos energia szektorára elvégzett kutatás azonban megállapítja, hogy a szolgáltatók legalábbis fontolgatják az elosztott termelést földgáz vagy megújuló alapon pótolni a megszűnő szén és atomenergia alapú termelési kapacitásaikat. Viszont erre inkább a kisebb kapacitás hiánnyal szembe nézők hajlamosak, a nagyobb (20 százalék feletti) termelési kapacitás hiány esetén a földgáz alapú termelő eszközök beépítése nagyobb arányban kerül megfontolásra.
Tehát - hasonlóan a megújuló energiatermeléshez és az energiahatékonyság növeléshez - az elosztott termelést a megkérdezett energiaszolgáltató menedzserek csak kisebb méretű problémák megoldására alkalmas opciónak tartják. Mindazonáltal a szolgáltatók aktívabb szerepet vállalhatnának, mint ahogy például az APS energiaszolgáltató teszi. De vajon ez érdekükben áll?
Az elosztott termelésből fakadó fenyegetés a szolgáltatókra nézve több irányból is jelentkezhet. A fogyasztók hálózati vételezésének drasztikus csökkentése miatt a fix jellegű költségek fajlagosan megemelkedhetnek, így a még megmaradó fogyasztók számára még tovább nő az önellátás és szolgáltatót kikerülő megoldások vonzereje. A végeredmény tehát egy önmagát erősítő leválási spirál is lehetne.
Emellett az elosztott termelés egyes formái többlet költségeket okoznak a szolgáltatók számára - amelyeket nem térítenek meg azok, akik okozzák. A napelemes PV termelő például nem feltétlenül téríti meg azt a költséget, amelyet az ellátóinak okoz a hálózat stabilitásának egyre nehezebb fenntartása vagy a napenergia kiesés esetére fenntartott termelőeszközök révén.
Az elosztott termelésből fakadó fenyegetés a szolgáltatókra nézve több irányból is jelentkezhet. A fogyasztók hálózati vételezésének drasztikus csökkentése miatt a fix jellegű költségek fajlagosan megemelkedhetnek, így a még megmaradó fogyasztók számára még tovább nő az önellátás és szolgáltatót kikerülő megoldások vonzereje. A végeredmény tehát egy önmagát erősítő leválási spirál is lehetne.
Emellett az elosztott termelés egyes formái többlet költségeket okoznak a szolgáltatók számára - amelyeket nem térítenek meg azok, akik okozzák. A napelemes PV termelő például nem feltétlenül téríti meg azt a költséget, amelyet az ellátóinak okoz a hálózat stabilitásának egyre nehezebb fenntartása vagy a napenergia kiesés esetére fenntartott termelőeszközök révén.
Az ellentétes érdekek következtében a szolgáltatók számos ponton támadják a jelenleg is érvényes szabályokat, például a nettó energia elszámolást (net metering). A konfliktust, amely a net metering körül alakult ki, külön írásban ismertetem majd.
Elképzelhető ugyanakkor, hogy kialakítható olyan szabályrendszer, amely lehetővé teszi az elosztott termelés potenciáljának kiaknázását és egyszerre a fenntartható és megfizethető energiaszolgáltatást is. Legfeljebb az érvényes szabályok valamint a szolgáltatók üzleti modelljének módosítására lesz majd szükség.
Forrás:
Distributed Generation: An Overview of Recent Policy and Market Developments
2013 Wind Technologies Market Report
No comments:
Post a Comment