Egy német háztartás a becslések szerint saját fogyasztásának 30-35 százalékát termelheti meg napelemmel. A napelem által napsütéses időszakban termelt, de el nem fogyasztott áramot a hálózatra táplálja vissza a fogyasztó. A hálózatra visszatáplált áramért kapott kompenzáció azonban elmarad a fogyasztói ártól, tehát legjobban akkor járna a napelemes háztartás, ha összes termelését el tudná fogyasztani.
Ezt legegyszerűbben úgy teheti meg, ha a napsütéses órában termelt áramot eltárolja saját akkumulátoros tároló berendezésébe, majd folyamatosan elfogyasztja a napsütés nélküli órákban. Így lemond a hálózatra táplálás után járó kompenzációról, de cserébe megtakarítja az ennél nagyobb árat amit a hálózatról vételezés esetén fizetne. Persze ha a tárolásnak vesztesége is van, akkor a megtakarítást alacsonyabb lesz, mivel csak a ténylegesen megtakarított, tehát a tárolóból kiadott áram mennyiségén jelentkezik.
A német kereskedelemfejlesztési ügynökség becslései alapján egy német háztartás tárolóval 60-70 százalékos önellátást érhet el, ha fogyasztásának 25-40 százalékát hálózatra táplálás helyett más időszakban fogyasztja el. A német ügynökség olyan tárolási költségeket tart valószínűnek, hogy a tárolóval elérhető többlet megtakarítás 2016 után már fedezheti a tárolói beruházás többlet költségét.
A blog egy ausztrál kutatóintézetet is idéz, akik szerint a német tárolási költségekre vonatkozó feltételezés nem irreális. Az ausztráliában is gyártott cink bromid akkumulátorok mai állapotából kiindulva, ha a német állam megtartja a jelenlegi 3000 euró mértékű egyszeri beruházási támogatást és az árak is az ábrázoltak szerint alakulnak, akkor már csak az akkumulátor élettartam háromszorozása szükséges a megfelelő költségszint eléréséhez.
Persze nézőpont kérdése, hogy a fenti sok feltételből álló megállapítást és a jövőben rejlő bizonytalanságot ki hogyan értelmezi.
Forrás:
How far away is grid parity for residential battery storage?
Energiewende in Germany: from generation to integration
No comments:
Post a Comment