Mit írnak a nagy tanácsadó cégek az energetikáról? (1) A német energiafordulat és a versenyző termelői piacok vége

Kicsit körbenéztem a nagy tanácsadó cégek (Boston Consulting, McKinsey, Bain and Company) nagyközönségnek szánt ötlettárában, miről és mit írnak az energetika témakörében. Persze kicsit a kék és zöld témakörből válogattam (remélem nem probléma), viszont cserébe szerintem olyan ismertetőt tudok írni, ami a témákba bekapcsolódók számára is érdekes lehet. A jelen cikkben a BCG legfrisebb írását mutatom be.

Az alábbi listát állítottam össze, a jövőben a többiből is készül majd rövidebb írás:

1. BCG (2014 szeptember): Germany’s Energiewende: The End of Power Market Liberalization?
2. BCG (2014 szeptember): Managing in Turbulent Times: Europe’s Power-Generation Market
3. Bain and Co (2014 augusztus): Power struggle: Making the most of generation assets in turbulent times
4. McKinsey (2014 július): Capturing value in global gas: Prepare now for an uncertain future
5. McKinsey (2014 április): Myths and realities of clean technologies

A power-to-gas technológia potenciálja

A német kereskedelemfejlesztési ügynökség prezentációja alapján: A (power-to-gas) technológia megoldás lehet a problémára, amikor egy villamosenergia-rendszerben a szükségesnél több áram áll rendelkezésre, és az áramot szintetikus gázzá alakítva lehet a legkisebb költséggel hasznosítani a földgázrendszeren belül.

Maga az eljárás az elektrolízisre épül, a létrejövő metán vagy hidrogén gáz pedig nemcsak fűtési és főzési célra, hanem akár autó üzemanyagként is felhasználható.

Több országgal szemben Németországban a szabályozó lehetővé teszi akár 5 százalék mértékéig a földgáz hálózatba táplálását a hidrogén gázoknak, így a német vállalatok próbálkozhatnak a technológia üzleti modellbe illesztésével a meglévő energiapiacok keretein belül.

Hamburgban például 2011 óta elérhető fogyasztók számára a "zöld" gáz termék a Greenpeace Energy szolgáltatásaként, amely saját szél és napelemekkel, hamarosan pedig saját elektrolízist végző gyárral is rendelkezik. Igaz, egy kis háztartás számára a zöld gáz fogyasztása akár duplájába is kerülhet, mint egy jól kiválasztott városi gázszolgáltató éves költsége. A Siemens 2015-től pedig "nagy méretben" készül a power-to-gas összefüggés kihasználására egy saját fejlesztésű elektrolízis alkalmazásával.

Egy elektrolízis gyár pedig szabályozható villamos energia fogyasztóként részt vehet a rendszer kiegyensúlyozásában is, szükség esetén visszavéve az áram felhasználás ütemét, vagy növelve azt. A technológia energiapiacon kívüli alkalmazása lehet a hidrogén gáz és az üvegházhatású szén-dioxid gáz reakcióba hozatala egymással, amely végtermékét a metánt a vegyipar tudja hasznosítani.

A megoldás csökkentheti a megújuló termelők korlátozásának igényét illetve mérsékelheti a felesleges termelésből adódó veszteségeket, ezen túl hozzájárulhat az árampiaci egyensúlyozáshoz és akár hosszú távú tárolási alternatívát is tud nyújtani.

A power-to-gas összefüggés egy újabb példa, hogy milyen lehetőségek állnak az energiapiac fejlődése előtt - amennyiben a technológiai áttörések lehetővé teszik a jelenlegi költségszintek nagy mértékű csökkentését.

Forrás:
Green Hydrogen and Power-to-Gas Technology
Hannover Messe 2014 - High hopes for hydrogen

Szép lassacskán megéri majd az akkumulátoros energiatárolás a német háztartások számára

A REnewEconomy blog bejegyzései alapján: a német kereskedelemfejlesztési ügynökség szerint hamarosan megéri Németországban napelemet kiegészítő energiatároló berendezéssel kiváltani a fogyasztást. Ennek örülhetnek az energiatárolás piac szereplői, de csak kevésbé a fogyasztók, mivel az ok nagyrészt a kiugróan magas és tovább emelkedő háztartási áram áraknak köszönhető.

Egy német háztartás a becslések szerint saját fogyasztásának 30-35 százalékát termelheti meg napelemmel. A napelem által napsütéses időszakban termelt, de el nem fogyasztott áramot a hálózatra táplálja vissza a fogyasztó. A hálózatra visszatáplált áramért kapott kompenzáció azonban elmarad a fogyasztói ártól, tehát legjobban akkor járna a napelemes háztartás, ha összes termelését el tudná fogyasztani.

Ezt legegyszerűbben úgy teheti meg, ha a napsütéses órában termelt áramot eltárolja saját akkumulátoros tároló berendezésébe, majd folyamatosan elfogyasztja a napsütés nélküli órákban. Így lemond a hálózatra táplálás után járó kompenzációról, de cserébe megtakarítja az ennél nagyobb árat amit a hálózatról vételezés esetén fizetne. Persze ha a tárolásnak vesztesége is van, akkor a megtakarítást alacsonyabb lesz, mivel csak a ténylegesen megtakarított, tehát a tárolóból kiadott áram mennyiségén jelentkezik.

A német kereskedelemfejlesztési ügynökség becslései alapján egy német háztartás tárolóval 60-70 százalékos önellátást érhet el, ha fogyasztásának 25-40 százalékát hálózatra táplálás helyett más időszakban fogyasztja el. A német ügynökség olyan tárolási költségeket tart valószínűnek, hogy a tárolóval elérhető többlet megtakarítás 2016 után már fedezheti a tárolói beruházás többlet költségét.

A blog egy ausztrál kutatóintézetet is idéz, akik szerint a német tárolási költségekre vonatkozó feltételezés nem irreális. Az ausztráliában is gyártott cink bromid akkumulátorok mai állapotából kiindulva, ha a német állam megtartja a jelenlegi 3000 euró mértékű egyszeri beruházási támogatást és az árak is az ábrázoltak szerint alakulnak, akkor már csak az akkumulátor élettartam háromszorozása szükséges a megfelelő költségszint eléréséhez.

Persze nézőpont kérdése, hogy a fenti sok feltételből álló megállapítást és a jövőben rejlő bizonytalanságot ki hogyan értelmezi.

Forrás:
How far away is grid parity for residential battery storage?
Energiewende in Germany: from generation to integration

Mit jelent a PV termelés fogyasztói ár paritása Németországban?

A REnewEconomy blog bejegyzései alapján: a német kereskedelemfejlesztési ügynökség szerint Németországban 2011 óta fennáll a PV naperőműi termelés hálózati paritása (grid parity), a rés pedig várhatóan tovább nyílik 2014 után is.

A német fogyasztók 2011 óta azzal szembesülnek, hogy jobban megéri számukra a fogyasztásuk egy részét saját beruházásból finanszírozott napelemmel termelni, mint igénybe venni a hálózatot az érvényes fogyasztói árak mellett. Az okok között az összehasonlításban is kiugróan magas német lakossági áramárak, valamint a fejlődő PV technológia költségcsökkentő hatása áll.

Mindez persze csak annyit jelent, hogy a helyben rendelkezésre álló, saját termelésű áram várható fajlagos költsége, mint a szolgáltató által éppen biztosított energiadíj és a többi ártétel (megújuló prémium EEG, rendszerhasználat költsége) összesen.

Egész Európában magasak a rendszerhasználati költségek, Magyarországon például egy átlagos háztartás áramköltségéből nagyjából azonos mérték fedezi az energia költségét, mint annak szállítási költségét. Németországban ráadásul a korábbiakban már ismertetett, magas megújuló prémium is a fogyasztót terheli.

A saját termelésű áram azonban helyben termelődik, így furcsa volna arra vonatkozóan is megfizettetni a fogyasztóval az (ugyan nem használt) rendszer használatának költségét. A megújulókat támogató prémiumot pedig logikusan nem terheli az állam pont arra, aki a megújulót hasznosítja.

Azért hívják hálózati paritásnak ezt az összehasonlítást, mert itt egy helyben termelő PV versenyez a távol termelő erőművekkel, a fogyasztó számára jelentkező költségek szempontjából. Másik összehasonlítás lehetne, amely termelési módozatok (gáztüzelésű, atomenergiára alapuló, stb) és a napelemes termelés összköltségét hasonlítja össze. Abban az összehasonlításban nem nyerne (még) a napelem, mivel az elosztott energiatermelésből származó előnyét nem lehetne figyelembe venni.

Természetesen a tényleges hálózati paritás változhat, nem állandó, még utólag is kiderülhet, hogy nem volt az. Ha később csökken a végfogyasztói ár, mert pl áttörés történik valamilyen meglévő termelési/szállítási technológiában vagy csak jelentősen csökken a földgáz ára, esetleg politikai döntés következtében megszűnik a megújulók támogatását fedező pénzeszköz az árból. A saját termelés költségét ráadásul az egész várható élettartamra becsüljük, így az csak utólag válik biztossá - ha kiderül, hogy nem biztosítható a problémamentes termelés 25-30 évre, utólag költségesnek tűnik majd a beruházás.

Ezt a kockázatot a beruházónak kell vállalnia, bár ha ránézünk a fenti ábrára, látjuk hogy az olló a PV javára folyamatosan nyílik.

Forrás:
How far away is grid parity for residential battery storage?Energiewende in Germany: from generation to integration

Német cégek támadják a költségeikben megjelenő megújuló prémiumot

A German Energy Blog számol be: a textil ipar cégei jogi úton támadják a villamos energia megújuló energiák támogatására szolgáló árelemét, mivel túl nagy költséghátrányt okoz számukra.

Az EEG megújuló prémiumnak, mint a villamos energia végár egyik kötelező elemének célja a vevőktől beszedni az összeget (kb évi 24 milliárd euró), amely fedezetül szolgál majd a megújuló energiát hasznosító termelők támogatásához. Az árelem igen nagy terhet jelent a fizetésre kötelezettek számára.

Az összehasonlítás kedvéért: idehaza egy kisvállalkozás ugyanennyiért magát az energiát tudja beszerezni (a rendszerhasználat költségei és adók nélkül, de akkor is). A német lakossági villanyár nem véletlenül az egyik legmagasabb az Európai Unióban. (A megújuló prémium kérdése persze elválaszthatatlan az atomenergia kiváltásától és a magas megújuló energia részarány célul tűzésétől - de ez másik cikk tárgya lesz.)

A hírek szerinte egy bajor textilgyártó tavaly beperelte villamos energia szolgáltatóját, mivel az véleménye szerint alkotmányellenesen okozott számára versenyhátrányt - a megújuló energiák támogatására szolgáló árelem megfizettetésével. Mivel a szolgáltató a német jogszabályok alapján köteles a megújuló prémiumot (EEG) beépíteni a vevők áraiba, ezért a per valódi kérdése az állami intézkedés jogalapja volt.

Az ügyben eljáró regionális bíróság és a legfelső bíróság sem adott igazat a villamos energia fogyasztónak, a valószínűleg költségcsökkentésben reménykedő termelő(k) nem talált(ak) támaszra - legalábbis egyelőre. A cég a döntést követően, végig a textilgyártók szakmai szervezete támogatásával a háta mögött, alkotmányügyi kérdésként újra a legfelső bíróság elé viszi ügyét.

A német és az európai politikában is sokat támadott tétel a támogatás. Merkel kancellár kiáll az energiafordulat és az atomenergia kiváltása ügyében - amihez nagy mértékű támogatási kassza működtetése elengedhetetlen. Ugyanakkor Merkel 2011-ben ígéretet tett a fogyasztói teher szinten tartására, amely azóta 78 százalékot emelkedett. Az Európai Bizottság energetikai biztosa, a német Günther Oettinger ezzel szemben támadja a jelenlegi támogatási rendszert, nem tartja megreformálhatónak és inkább európai szintű támogatási rendszer irányában várja a továbblépést.

(Végül, a hazai politikán szocializálódottak számára kis rötyögni való: Oettinger is a Merkel által vezetett CDU kormánypárt tagja.)

Forrás:
Textile Company Lodges Constitutional Complaint Against Renewables Surcharge
BGH: EEG Surcharge Not Unconstitutional

Oettinger holds EEG for not reformable