Showing posts with label fajlagos költség. Show all posts
Showing posts with label fajlagos költség. Show all posts

Thursday, 21 August 2014

Szélenergia a paksi áramár feléért? Hol, mikor, kitől?

Az Energy.gov 2013-as szélenergia iparágról készült jelentése alapján: A szélturbinák által termelt villamos energia megfizethető, az Egyesült Államokban 2013-ban átlagosan 6 HUF/kWh áramáron kötöttek értékesítési szerződéseket a termelők. Ez az átlagos árszint fele az olcsónak minősülő Paksi Atomerőmű 2013-as termelői árának.


Persze összehasonlítani almát almával hasznos, egyébként lásd fent. Tehát, idehaza is olcsóbb volna szélenergiából áramot termelni, mint nukleáris üzemanyagcellából? Vagy más szemszögből, de már másik kérdés: olcsóbb volna-e egy fogyasztónak szélturbina termelte áramot fogyasztani, mint az atomerőművét?

Először is, az első kérdésben tiszta energia költséget és nyereséget hasonlítunk össze tiszta energiaköltséggel, és valamennyi nyereséggel. Nem ismert, hogy a paksi erőmű mennyi nyereséget realizál az áram értékesítésén, amelyet az MVM csoporton belül értékesít tovább. Ha kevesebbet mint amennyit az amerikai árak tartalmaznak, akkor a paksi ár versenyképességét ez még rosszabb fényben tüntetné fel.

Másodszor, a második kérdésben az elosztott termelés miatt a szélenergia termelés helyben fogyasztásának költségét és az atomenergia termelésének plusz fogyasztási helyre szállításának költségét hasonlítjuk majd össze, tehát a szélenergia ár versenyképessége még tovább javul majd, a helyben fogyasztás lehetősége miatt.

Harmadszor, a fenti árat jellemzően az USA belső területein termelők tudták ajánlani, ahol olcsóbban lehet szélturbinákat telepíteni, valamint a kedvezőbb szélviszonyok miatt a beruházási költségek nagyobb értékesítési mennyiségen jobban eloszlanak. Egy Magyarországon telepített szélerőmű költségei és kihasználása is alacsonyabb volna, így ár versenyképessége romlana az atomenergiához viszonyítva.

Negyedszer, az amerikai termelők jelentős támogatást kapnak a szélturbinák telepítése és működtetése után, például adókedvezmények formájában. A 2013-ban beruházók az első tíz évben kb 5 HUF/kWh nagyságú megújuló termelési adókedvezményben is részesülhettek (Renewable Electricity Production Tax Credit), vagy pedig választhatták azt a lehetőséget is, hogy a beruházásuk 30 százalékát leírhatják adókedvezményként (Business Energy Investment Tax Credit).

Végül pedig, nem szabad elfelejteni, hogy a meglévő paksi atomerőmű beruházási költségeihez is jelentős direkt és indirekt támogatásokkal járult hozzá a Magyar Állam, így a jelenlegi alacsony termelési ár sem kell annyit hozzon a konyhára, alacsonyabb lehet.

Összefoglalva a rend kedvéért: az első megállapítás szerint Amerikában a szélenergia ára tíz pontos előnyből indul a hazai atomerőművi termeléshez képest az árakat tekintve. A korrekciók miatt részben jobb, részben rosszabb lehet a hazai helyzet a hazai szélenergia és az atomenergia között - az alábbi táblázat azonban csak illusztratív példa az optimista és a pesszimista tartományra. 


Megjegyzés: a plusz érték a szélenergia előnyét, 
a negatív érték az atomenergia előnyét jelezné, 
illetve a megfelelő korrekciók irányát.

A hipotézisem alapján a hazai szélenergia még a korrekciókat követően is kisebb-nagyobb előnnyel bírhat az atomenergiával szemben. Vagy kifelejtek valamit?

Források:
Top 10 Things You Didn't Know About Wind PowerRenewable Electricity Production Tax Credit (PTC)Business Energy Investment Tax Credit (ITC)

Sunday, 17 August 2014

Szép lassacskán megéri majd az akkumulátoros energiatárolás a német háztartások számára

A REnewEconomy blog bejegyzései alapján: a német kereskedelemfejlesztési ügynökség szerint hamarosan megéri Németországban napelemet kiegészítő energiatároló berendezéssel kiváltani a fogyasztást. Ennek örülhetnek az energiatárolás piac szereplői, de csak kevésbé a fogyasztók, mivel az ok nagyrészt a kiugróan magas és tovább emelkedő háztartási áram áraknak köszönhető.


Egy német háztartás a becslések szerint saját fogyasztásának 30-35 százalékát termelheti meg napelemmel. A napelem által napsütéses időszakban termelt, de el nem fogyasztott áramot a hálózatra táplálja vissza a fogyasztó. A hálózatra visszatáplált áramért kapott kompenzáció azonban elmarad a fogyasztói ártól, tehát legjobban akkor járna a napelemes háztartás, ha összes termelését el tudná fogyasztani.

Ezt legegyszerűbben úgy teheti meg, ha a napsütéses órában termelt áramot eltárolja saját akkumulátoros tároló berendezésébe, majd folyamatosan elfogyasztja a napsütés nélküli órákban. Így lemond a hálózatra táplálás után járó kompenzációról, de cserébe megtakarítja az ennél nagyobb árat amit a hálózatról vételezés esetén fizetne. Persze ha a tárolásnak vesztesége is van, akkor a megtakarítást alacsonyabb lesz, mivel csak a ténylegesen megtakarított, tehát a tárolóból kiadott áram mennyiségén jelentkezik.

A német kereskedelemfejlesztési ügynökség becslései alapján egy német háztartás tárolóval 60-70 százalékos önellátást érhet el, ha fogyasztásának 25-40 százalékát hálózatra táplálás helyett más időszakban fogyasztja el. A német ügynökség olyan tárolási költségeket tart valószínűnek, hogy a tárolóval elérhető többlet megtakarítás 2016 után már fedezheti a tárolói beruházás többlet költségét.

A blog egy ausztrál kutatóintézetet is idéz, akik szerint a német tárolási költségekre vonatkozó feltételezés nem irreális. Az ausztráliában is gyártott cink bromid akkumulátorok mai állapotából kiindulva, ha a német állam megtartja a jelenlegi 3000 euró mértékű egyszeri beruházási támogatást és az árak is az ábrázoltak szerint alakulnak, akkor már csak az akkumulátor élettartam háromszorozása szükséges a megfelelő költségszint eléréséhez.


Persze nézőpont kérdése, hogy a fenti sok feltételből álló megállapítást és a jövőben rejlő bizonytalanságot ki hogyan értelmezi.

Forrás:
How far away is grid parity for residential battery storage?
Energiewende in Germany: from generation to integration

Mit jelent a PV termelés fogyasztói ár paritása Németországban?

A REnewEconomy blog bejegyzései alapján: a német kereskedelemfejlesztési ügynökség szerint Németországban 2011 óta fennáll a PV naperőműi termelés hálózati paritása (grid parity), a rés pedig várhatóan tovább nyílik 2014 után is.


A német fogyasztók 2011 óta azzal szembesülnek, hogy jobban megéri számukra a fogyasztásuk egy részét saját beruházásból finanszírozott napelemmel termelni, mint igénybe venni a hálózatot az érvényes fogyasztói árak mellett. Az okok között az összehasonlításban is kiugróan magas német lakossági áramárak, valamint a fejlődő PV technológia költségcsökkentő hatása áll.

Mindez persze csak annyit jelent, hogy a helyben rendelkezésre álló, saját termelésű áram várható fajlagos költsége, mint a szolgáltató által éppen biztosított energiadíj és a többi ártétel (megújuló prémium EEG, rendszerhasználat költsége) összesen.

Egész Európában magasak a rendszerhasználati költségek, Magyarországon például egy átlagos háztartás áramköltségéből nagyjából azonos mérték fedezi az energia költségét, mint annak szállítási költségét. Németországban ráadásul a korábbiakban már ismertetett, magas megújuló prémium is a fogyasztót terheli.

A saját termelésű áram azonban helyben termelődik, így furcsa volna arra vonatkozóan is megfizettetni a fogyasztóval az (ugyan nem használt) rendszer használatának költségét. A megújulókat támogató prémiumot pedig logikusan nem terheli az állam pont arra, aki a megújulót hasznosítja.

Azért hívják hálózati paritásnak ezt az összehasonlítást, mert itt egy helyben termelő PV versenyez a távol termelő erőművekkel, a fogyasztó számára jelentkező költségek szempontjából. Másik összehasonlítás lehetne, amely termelési módozatok (gáztüzelésű, atomenergiára alapuló, stb) és a napelemes termelés összköltségét hasonlítja össze. Abban az összehasonlításban nem nyerne (még) a napelem, mivel az elosztott energiatermelésből származó előnyét nem lehetne figyelembe venni.

Természetesen a tényleges hálózati paritás változhat, nem állandó, még utólag is kiderülhet, hogy nem volt az. Ha később csökken a végfogyasztói ár, mert pl áttörés történik valamilyen meglévő termelési/szállítási technológiában vagy csak jelentősen csökken a földgáz ára, esetleg politikai döntés következtében megszűnik a megújulók támogatását fedező pénzeszköz az árból. A saját termelés költségét ráadásul az egész várható élettartamra becsüljük, így az csak utólag válik biztossá - ha kiderül, hogy nem biztosítható a problémamentes termelés 25-30 évre, utólag költségesnek tűnik majd a beruházás.

Ezt a kockázatot a beruházónak kell vállalnia, bár ha ránézünk a fenti ábrára, látjuk hogy az olló a PV javára folyamatosan nyílik.

Forrás:
How far away is grid parity for residential battery storage?Energiewende in Germany: from generation to integration


Száz év után leáldozóban a vízerőműi termelés az USA-ban

A REnewEconomy blog alapján: 2014-ben fogja először meghaladni a vízerőműi termelést a többi megújuló alapú termelési módozat. Az elmozdulás a folyamatos költségcsökkenésben lévő megújulók térnyerését tükrözi, a megújuló boom-ban érintett államokra (Kalifornia, Texas) koncentrálódva.



A vízerőművek a villamos energia hálózatok kezdetétől jelentős részét képzik az USA ellátásának. Az sem mondható, hogy az öregedő erőművek fejlesztésére ne fordítottak volna figyelmet. De a vízerőműi termelés bővülésének gátat szab (elnézést a szófordulatért), hogy a további beruházások költségszintje magasabb költséget is eredményezhet a meglévőknél, mivel csak egyre gyengébb telepítési lehetőségek állnak rendelkezésre.

A nem vízerőműi megújulók ezzel szemben két számjegyű költségcsökkenésen estek át. Az USA-ban a nagyméretű napelem modulok ára több mint 50 százalékot esett az elmúlt 5 évben, a háztartási árak csökkenése ugyan ennél kicsit lassabb, de ott is 28 százalék csökkenés figyelhető meg az elmúlt 3 évben. A szélerőműi termelés fajlagos költsége 40 százalékkal mérséklődött 3 év alatt.

Forrás:
Investments in Existing Hydropower Unlock More Clean Energy