Mit írnak a nagy tanácsadó cégek az energetikáról? (1) A német energiafordulat és a versenyző termelői piacok vége

Kicsit körbenéztem a nagy tanácsadó cégek (Boston Consulting, McKinsey, Bain and Company) nagyközönségnek szánt ötlettárában, miről és mit írnak az energetika témakörében. Persze kicsit a kék és zöld témakörből válogattam (remélem nem probléma), viszont cserébe szerintem olyan ismertetőt tudok írni, ami a témákba bekapcsolódók számára is érdekes lehet. A jelen cikkben a BCG legfrisebb írását mutatom be.

Az alábbi listát állítottam össze, a jövőben a többiből is készül majd rövidebb írás:

1. BCG (2014 szeptember): Germany’s Energiewende: The End of Power Market Liberalization?
2. BCG (2014 szeptember): Managing in Turbulent Times: Europe’s Power-Generation Market
3. Bain and Co (2014 augusztus): Power struggle: Making the most of generation assets in turbulent times
4. McKinsey (2014 július): Capturing value in global gas: Prepare now for an uncertain future
5. McKinsey (2014 április): Myths and realities of clean technologies

Forrás: BCG (2014 szeptember): Germany’s Energiewende: The End of Power Market Liberalization?

A BCG tanulmányában a németországi villamos energia piacot és az energiafordulat hatásait írja le, majd a jövőbeli kilátásokat elemzi. Ahogy az ismert, a németországi villamos energia piacot új kihívások elé állította a Merkel kormány 2011-es döntése az atomerőművek leállítása és a megújuló energiák erőltetett elterjesztése mellett. (Többet olvasnék róla) (A 2050-re tett vállalásokkal egyelőre most nem foglalkozunk.)

Az energiapolitikai fordulat keretében a 22-ből nyolc atomerőmű rögtön leállításra is került, ez pedig 10 milliárd euró körüli pénzügyi veszteséget okozott az üzemeltetők számára. A megújuló energiák támogatása révén ugyanakkor Németország 2025-re áramtermelése terén 40-45 százalékát megújuló forrásokra támaszkodhat majd. A fordulat azonban további, nem kívánt következményekkel is jár(t): 

Picture from one of Germany's towns in the Black Forest

Egyrészt a kieső atomerőműi termelést részben nem a megújuló alapú, hanem az olcsóbb szén bázisú termelés váltotta ki, ezáltal az energetikai szektor CO2 kibocsátása a várakozásoktól elmaradó szinten áll, Németország várhatóan nem tudja majd teljesíteni CO2 kibocsátásának 35 százalékos csökkenését 2020-ra.

Másrészt, a támogatásra szoruló megújuló technológiák árnyomás alá helyezték a villamos energia paicokat. Egyszerre csökkentek a nagykereskedelmi áramárak az európai átlag közelébe, és nőttek szinte legmagasabbra a lakossági fogyasztók árai. A közelmúltban a termelők közül sok esetben a legnagyobb fogyasztók mentességet kaptak a megújuló támogatás megfizetése alól, a terhek így az áramfogyasztó háztartásokra nehezednek. Az energiapolitika olyan utat válaszott, amelyet követve a BCG várakozásai szerint 2033-ra kb 25 százalékkal drágább lehet az áram ára, mintha fordulat helyett atomenergia és azt követően gáz alapú termelés maradt volna fenn.

Harmadrészt a rendszer ellátási kockázatai is növekedtek. A hagyományosan rendszer tartalék célra is alkalmazott erőművek kiszorulása, valamint a hálózat átviteli kérdései az ellátás biztonsításának feladatát is előtérbe helyezik. A BCG kiemeli, hogy például a lakossági ellenállás az átviteli hálózat fejlesztését olyan mértékben lassíthatja, amely akár az egész stratégia kudarcához vezethet.

A BCG meglátása hogy a fentiek következtében a németországi áramtermelő szektor átalakítása elkerülhetetlen, amely akár a kormányzati/szabályozói szerepvállalás radikális újraértelmezését is magába foglalhatja. A BCG párhuzamot von a a pénzügyi válságban a bankok és kormányok által játszott szereppel, azonban kiemeli hogy a német esetben a meghatározó tényező a kormányzat döntése (energiafordulat) volt, míg a pénzügyi válság esetében a felelősség nagyrészt a túlzott kockázatot vállaló privát vállalatok vállán nyugszik.

A német kormányzat szempontjából fontos döntésre váró kérdések merülnek fel: milyen, korábban még nem kívánatosnak gondolt eszközökhöz folyamodik mégis a CO2 kibocsátás csökkentés terén vállalt kötelezettsége teljesítése érdekében, illetve milyen módon vállal a korábbi liberalizált hozzáállással teljesen szakítva aktív szerepet az termelői piacok átalakításában.

A fenti elemzés hátterét a tanulmányban 20 oldalon keresztül lehet olvasgatni, mindenkinek ajánlom az elmélyülést. Én csak egy, számomra érdekes szempontról írnék.

Számomra leginkább a német lakosság gazdasági és politikai hozzáállása érdekes az energiafordulathoz. A BCG elemzői azt írják, hogy a németek továbbra is támogatják a korábbi politikai döntést és egyetértenek annak irányával. Állítólag a szkeptikusok aránya alacsonyabb Németországban, mint az Egyesült Államokban. Tegyük fel, hogy a német választók kitartanak a fenntarthatósági célok mellett még az európában második szintre emelkedő fogyasztói áramárak ellenére is.

Talán azért ekkora a támogatás, mert a lakosok legalább részben maguk is haszonélvezői beruházó/dolgozó szerepben a megújuló energiák támogatásának, és ezt hajlandóak is beismerni maguk számára? Vagy hajlandóak egy komplex kérdésben kockázatot vállalni és dönteni, többé-kevésbé informáltan - és nem tántorodnak el a jelentkező problémák láttán. (Persze olvasni lehet az ellenkezőjét is, itt a Spiegelben)

Sajnos nincs alapom véleményt alkotni a kérdésben, de a kettőből bármelyik magyarázatot irígylésre méltónak tartanám ha igaz volna, és remélném hogy a magyar határon befelé átgyűrűzik majd belőle valami a hazai gondolkodók és lustább társaik fejébe is.